Smith admirális különleges ülést hívott össze a Resistance fedélzetén...

 

.

.

Kiknek ajánlott ez a játék?

.

Főleg olyan emberekkel lehet élvezetes egy Resistance-parti, akik nem csak sodródnak az árral, hanem megpróbálnak a felvett szerepük mellett a végsőkig kiállni. Akik érveket igyekeznek felsorakoztatni - ami időnként persze hablatyolásba is átcsaphat. Akik egy kis bolondozás kedvéért, szemrebbenés nélkül hazudnak a másik szemébe, hogy a végén nagyokat kacagjanak a játék során kialakult lehetetlen helyzeteken.

Azoknak mindenképpen ajánlott, akiknek gyakran áll módjukban, egy 5-10 fős, játékos társaságot összehozni.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

..

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

..

.

.

.

.

.

.

..

.

.

Végeredmény

.

Az EJMSZJJÉ-mutató  (Egységnyi játékelemre és megtanulandó szabályra jutó játékélmény :) tekintetében, jelenleg az első helyen áll nálam. Kicsi, de erős!

.

Zsinórban 4 partit játszottunk azon az ominózus estén, és egyik élvezetesebb volt, mint a másik. Alig várom, hogy nagyobb társaságban is próbára tegyem...

.

Ha tehetitek, próbáljátok ki!

.

.

.

A képek, ma is a BGG-ről jöttek.

Al-Andaluzban, azaz Dél-Spanyolországban járunk, a gyönyörű Granada környékén. Az Alhambrát még I. Muhammad idején a XIII. században kezdték el építeni és majdnem két évszázadig tartott az erőd és palota komplexum bejezése. Az Alhambra épületei szerencsésen átvészeltek több háborús évszázadot, ám a XVII. században távozni kényszerülő francia megszállók felrobbantották azt. Ezért most a világ legjobb építőmesterein a sor, hogy bizonyítsák rátermettségüket és újraépítsék ezt a csodálatos komplexumot.

Akkor kezdődjön hát az építkezés!

Nyilván egy építkezéshez sok pénz kell, ezért a játékosoknak gyűjtögetni kell, hogy a megfelelő építőanyagokat be tudják szerezni. Adott négyféle pénznem, amelyekből különböző típusú és értékű épületeket lehet vásárolni (például kertet, tornyot, pavilont, vagy szerájt, stb...). Ezeket az elemeket kell a kezdő ponthoz  a híres-neves oroszlános kúthoz hozzáilleszteni, persze az illeszkedési szabályokat betartva. A különböző pénznemek között nincs lehetőség átváltásra, így előfordul olyan helyzet, amikor nem tudunk vásárolni, vagy nem tudunk pontosan fizetni. Ilyenkor sajnos a visszajáró elveszik. Cserébe a pontos fizetésért ajándék akció jár.

Nagy ám a verseny az építkezésnél, így törekedni kell arra, hogy valóban kimagaslót alkossunk, hiszen csak így van esély felhívni a figyelmet a munkásságunkra. Tehát érdemes egy vagy kétféle épületelemre koncentrálni, így magunk mögé utasíthatjuk ellenfeleinket. Ez természetesen a pontozásban jelenik meg. Annál több pontot lehet elérni, minél több féle alkotórész a legnagyobb számban a mi építkezésünkön szerepel.

Minthogy valaha egy erőd funkcióit is ellátta ez a komplexum, így annak is jelentősége van, hogy ki mekkora egybefüggő falfelülettel rendelkezik. Elég sok pontot lehet ezzel szerezni, akár a győzelem is múlhat rajta. De a városfal meggátol a további terjeszkedésben, így jól meg kell gondolni, hogy melyik elemet hova építjük, hogy maradjon lehetőség a további építkezésre is.

Összességében az Alhambra egy jó kis családi, stratégiai játék, ahol azért a szerencsének is van némi szerepe, hiszen lehet, hogy más halássza el előlünk az értékes épületrészeket, mert nekünk nem gyűlt össze időben elegendő az adott pénznemből. De azért gondolkozni is kell, hogy mikor, mi lesz a legjobban megtérülő befektetés számunkra. Szerintem tipikusan olyan társas, amivel nem lehet egyszerre két-három partinál többet lejátszani, és nagy valószínűséggel nem fogjuk naponta sem elővenni, hiszen nem nyújt olyan nagy változatosságot, hogy túl gyakran játszunk vele. Ám eltekintve az alacsony újrajátszhatóságtól, azért érdemes évente egy-két partit lenyomni, mivel az alapfelépítése a játéknak egyedülálló, nem hasonlít más kommersz társashoz. Meg hát persze talán az is jelent valamit, hogy 2003-ban elnyerte az Év Játéka díjat.

Sziasztok! 

Kukkantsátok meg a legfrissebb videóbejegyzésünket, melyben egy 2008-as gyöngyszemet mutatunk be Nektek. Vasútmágnások bőrébe ugrunk, és már száguldunk is az Appalache-en át...mégpedig gőzerővel!

Irány Chicago!

Karácsony közeledtével úgy gondoltuk, hogy összeállítunk egy Top10-es listát a kedvenc játékainkról. Ezzel a listával szeretnénk ötleteket adni nektek, hátha csak egy kis löket hiányzik ahhoz, hogy jövőre fergeteges társaspartykban legyen részetek. A lista összeállításánál törekedtünk a sokszínűségre, tehát megtalálható benne a gyerekekkel is kiválóan játszható daraboktól kezdve a komoly stratégiát igénylő játékokig, az olcsóbbtól a drágáig, a szórakoztatótól a gondolkodósig minden, ami szerintünk remek időtöltést biztosít. Annyit még meg kell jegyezni, hogy nem állítottunk fel sorrendet a társasok között, tehát a számoknak nincs jelentősége.

Egyébként elég nehéz dolgunk volt, mert hát nagyon nehéz a sok jóból csak tízet kiválasztani... Ezért is lett a végére 10+1 :)

Nem is húzom tovább az időt, lássuk a listát!

1. Száguldó Robotok

Egy remek logikai játék, amit ráadásul akármennyien lehet játszani. A lényeg, hogy a véletlenszerűen felfordított korong által jelzett célba kell a lehető legrövidebb úton eljuttatni a robotokat. Ez a játék tartalmazza azokat az összetevőket, amelyektől egy társas tökéletes lesz: gondolkodós de azért gyors és mindez egyszerű szabályokkal.

2. Race for the galaxy

Az RFTG egy durván összetett stratégiai kártyajáték, ami tényleg élvezetes, ha az ember túlesik az első két-három nehézkes tanulókörön. A játék során a galaxisban utazgatunk, új világokat fedezünk fel, új technológiákat fejlesztünk, amikért persze pontokat kapunk, és nyilván az győz, aki a legtöbbet gyűjti össze. A legjobb a társasban, hogy szinte végtelen az újrajátszhatósági faktora, illetve hogy ketten is jó játszani. Nem hiába ez a személyes kedvencem.

3. Dominion

A 2009-es Év játékáról van szó, egy nagyon változatos kártyajátékról, ahol a kezdő felállás akár több millióféleképpen is kombinálható. A kezdetben csupán néhány rézpénzből és kisebb földbirtokból álló uradalmat kell fejleszteni, hogy a játék végére aranyban dúskáló prosperáló birodalmat hozzunk létre. Figyelem, aki elkezdi, tuti nem tudja egy forduló után abbahagyni. Erről a társasról szólt jancsoo első bejegyzése.

4. Heimlich & Co

Egyszerű, de nagyszerű! Jó játék az egész családnak, ahol szupertitkos ügynökök bőrébe bújva kell a saját ügynökünket minél jobb pozícióba juttatni, úgy hogy játékostársainknak ez ne szúrjon szemet. Ajánlónkat a társasról itt olvashatjátok.

5. Tichu

Az egyik legjobb páros kártyajáték, amit legélvezetesebb négyen játszani. Röviden összefoglalva kártyakombinációkat kell kijátszani, ütéseket kell szerezni, és arra kell törekedni, hogy a többieknél hamarabb fogyjanak el a lapok a kezünkből. Persze megfelelő taktikával és odafigyeléssel extra pontokat lehet szerezni. Érdemes kipróbálni!

6. Funkenschlag - Power Grid

Tulajdonképp egy komoly gazdasági társas, ahol az energiapiacon kell a játékosoknak helytállniuk. A lényeg, hogy erőműveket kell vásárolni és fejleszteni, városokat építeni, majd minél többet el kell tudni látni elektromos árammal. A legjobb a társasban, hogy a szerencsefaktor szinte teljesen ki van zárva, csak magára és a megérzéseire számíthat az ember. Jól ki van ez találva!

7. Stupido

A világ talán legegyszerűbb kártyajátéka, ami kifejezetten partyjáték, azaz gyors, pörgős, nagyon egyszerű, bárki játszhatja (de ez mondjuk a nevéből is sejthető!). A játék során arra kell törekedni, hogy minél kevesebb büntetőpontot szerezzünk. De hogy mi a nyerő taktika? Hát ezt mindenki maga döntse el, és ha megvan, nyugodtan ossza meg velünk! Bővebben a játékról itt olvashattok.

8. Pandemic

Orvosok, kutatók, tudósok, üzemvezetők és koordinátorok mind azon munkálkodnak, hogy megfékezzék a világot fenyegető négy járvány terjedését és kifejlesszék az ellenszereket. A játék különlegessége, hogy nem egymás ellen játszanak a játékosok, hanem közösen, egy csapatot alkotva próbálják legyőzni az epidémiát. A játék megjelenésekor ezt írtuk róla, azóta persze jó pár kemény meneten túl vagyunk már.  Vigyázat, nagyon résen kell lenni, hogy meg tudjuk állítani a terjedő kórt!

9. Genial

Ez a játék egyszerűen zseniális! Reiner Knizia műremekéről van szó, ami önmagában már egyfajta biztosítékot jelent a jó játékhoz. Egyszerű és pörgős, tényleg élvezetes logikai táblás játék négy fő részére, amit gyerekekkel is kitűnően lehet játszani. Így írtunk róla.

10. Trivial Pursuit

Nincs toplista műveltségi társas nélkül! Na de nem kell megijedni, hogy nem lesz élvezetes, ha semmire sem tudod a választ! A Trivial Pursuit többféle kiadása közül mindenki kiválaszthatja a számára megfelelőt, hogy valóban szórakoztató legyen. Azért keményen meg kell ám dolgozni a győzelemért: hat témakörben is helyt kell állni, hogy a dobogó felső fokára léphessünk. Jó időtöltés nagyobb baráti társaságnak is, akár egész estére.

+1. Nincs kegyelem

 A Nincs kegyelem egy klassz kis kártyajáték, amit még a kisebbekkel is lehet játszani, bár azért van némi szerepe a taktikának, de persze azért a szerencsének is. Nem is mondok róla többet, nézzétek meg a róla készült videó-bejegyzésünket!

Hát ez lenne a lista, persze számos remekmű kimaradt belőle...  Nézegessétek a blogot, hátha táltok valami gyöngyszemet, ami szerintetek belefért volna a 10+1-be! De reméljük azért segítettünk karácsonyi ajándékötletet adni a 2012-es tartalmas szórakozáshoz!

A Ligretto egy igen szórakoztató partijáték, ahol a főszerep inkább a gyorsaságé, mint a taktikázásé.

Alapból azt mondanám, hogy a Speed gyorsasági játék koppintása, amit két pakli francia kártyával kell játszani, és minél gyorsabban sorba tenni a lapokat úgy, hogy nekünk fogyjon el a kezünkből hamarabb a pakli. Ebben a játékban annyi extra van még, hogy ha a két dobópakli tetején ugyanaz a számú lap szerepel, azt kell kiáltani, Speed, és ha valamelyik játékos ezt elmulasztja, akkor a kezébe kell venni az összes lapot és így kénytelen hátrányból folytatni a mérkőzést.

Na de most már befejezem, mert nem is a Speedről szól a bejegyzés. Szóval inkább azt mondanám, hogy a Ligretto az említett kártyajáték továbbfejlesztése, amit nem csak ketten lehet játszani, hanem 2-12 főig. A játékot négy különböző hátuljú piros-sárga-kék-zöld lapok alkotják, mindegyik színből 1-10-ig. A meccs elején minden játékos a kezébe vesz egy paklit, azaz mindenkinél van 10 lap mind a négy színből. A kártyákat megkeverjük és színével felfelé egymásra teszünk 10 darabot, valamint e mellé 3*1 lapot, és a maradékot a kezünkben fogjuk fejjel lefelé fordítva.

ezek után a játékosok egyszerre kezdik felépíteni számsorrendben a megfelelő színű sorokat az asztal közepén. Az alapszabály igen egyszerű: minden sor kizárólag egyessel kezdődhet és színre színt kell tenni. Figyelem: mindenki egyszerre játszik! A cél, hogy mihamarabb elfogyjon az összes lapunk a letett 10-es pakkból. Tehát a színsorokat tudjuk építeni az asztalon fekvő kártyákból, ha a 3*1 közül valamelyiket kitesszük, a 10-es pakli tetején levővel pótoljuk. Illetve tudjuk a kezünkben levő maradékból is, de itt csak minden harmadik lapot nézhetünk meg, és ha a pakli végére értünk, gyorsan megkeverjük, és már mehet is tovább elölről.

Amikor valakinek elfogy a 10-es pakkja, azt kiáltja: Ligretto! És befejeződik a játék. Ekkor minden középre betett lapot megfordítunk és elkezdjük szétválogatni azokat. Minden játékos annyi plusz pontot kap, amennyi lapot sikerült betenni középre. Viszont akinek a tízes pakliban maradt lapja, annyiszor 2 büntető pontot kap,ahány kártya bennrekedt. A játék addig megy, amíg valaki el nem éri a 100 pontot.

A Ligretto hihetetlen gyors és pörgős, nagyon kell figyelni, hogy nehogy lemaradjunk a lehetőségekről és így beelőzzön egy játékostársunk. Mivel mindenkinek ugyanaz a 40 kártya van a kezében érdemes nagyon résen lenni. Tapasztaltabb játékosok már rutinosan nézik a többiek lapjait is, és egy óvatlan pillanatban játsszák ki a sajátjukat úgy, hogy csakis a sajt malmukra próbálják a vizet hajtani.

A Ligretto-t háromszínű dobozban lehet megvenni, így jön össze a 3*4 különböző hátuljú pakli.

A játék tanulsága: A lassúak elhullanak! :)

Ennél egyszerűbb, de annál nagyszerűbb játékot még nem hordott hátán a föld. Legalábbis olyat, ami 1986-ban elnyerte az Év Játéka díjat. Most hétvégén volt szerencsém kipróbálni a Heimlich & Co eredeti német kiadását, és egyáltalán nem csalódtam, tényleg jó helyre került az a díj.

A történet szerint egy városban 7 szupertitkos ügynök mászkál, akik minél több infót szeretnének begyűjteni egy széfből. Minden játékosnak megvan a saját ügynöke, de vigyázat, mindenki minden ügynökkel léphet. A játékosok fő célja, hogy a saját emberkéjük minél több pontot szerezzen. Ezt egyrészt azzal lehet elérni, hogy hajtjuk egyik házról a másikra az ügynököket, és értékeléskor arra törekszünk, hogy a bábunk minél több pontot kapjon, de mindezt ne túl feltűnően, azaz úgy, hogy ne derüljön ki egyből, hogy melyik színű ügynök kihez tartozik. Másrészt pedig azért is jár plusz pont, ha jól tippeljük meg, hogy ki melyik színt képviseli.

A játék egy kis városban játszódik, ahol 10+2 ház van, amelyek a sorszámuknak megfelelő pontot jelentik (1-10), illetve van egy romház, ami -3 pontot ér és egy templom, ami 0-t jelent. Az értékelést a széf elérése jelenti, tehát ha valamelyik játékos abba a házba megy be, ahol a széf éppen tartózkodik, összeadogatja mindenki a pontjait és lelépi a tábla szélén jelzett sávban. Ez után a széf áthelyezésre kerül, de csak oda lehet rakni, ahol éppen nem áll senki.

És hogy hogyan közlekednek az ügynökök? Nagyon egyszerű! Dobókockával. Na de mielőtt valaki rögtön arra gondolna, hogy ez is csak egy béna szerencsejáték, hadd szóljak közbe. Ebben az esetben a dobott értéket kell lelépni, de ezt akármelyik, sőt akármennyi bábuval megtehetjük. A lényeg, hogy pontosan annyit lépjünk, amennyit dobtunk.

Amint valamelyik ügynök eléri a 29-es mezőt, mindenki papírra veti a tippjeit, hogy melyik játékos, melyik ügynökkel van. Ezután folytatódik tovább a játék, egészen addig, amíg valaki át nem lépi a start mezőt, ekkor mindenki felfedi, hogy melyik ügynök volt igazából. Ez jelenti a játék végét, és nyilván az nyer, aki a legtöbb pontot szerezte. De fontos, hogy jó megfigyelők legyünk, mert minden jó tippünk +5 pontot jelent, amivel viszont nagyon el lehet húzni a többiektől.

Remek játék tényleg, ahol sokféle taktikával lehet elsőként célba érni, akár úgy is, hogy nem is nyúlunk a saját bábunkhoz. Szóval tényleg nagyon oda kell figyelni, ha nyerni akarsz. Egyetlen negatívumot tudok említeni, bár az sem a játékot illeti, hanem az árát. Annyira egyszerű az egész társas kivitelezése, hogy nem is értem, miért kerül majdnem 8000 forintba... Szóval szerintem simán el lehet készíteni házilag is pár száz forintból.

A Pentago egy klassz kis stratégiai játék, amit két személy játszhat.

Alapvető logikája hasonlít az ötödölőre, vagyis a játékosoknak arra kell törekedni, hogy öt bogyóból álló sorozatot sikerüljön összehozni. Ám nem a hagyományos, kockás lapon ikszelgetünk formára kell gondolni, hanem a játék készítője némi furfangot is csempészett a társasba, nyilván nem utolsó sorban azért, hogy meg kelljen venni a játéktáblát.

A tábla négy darab 3*3-as kisebb mezőből áll, tehát így kapjuk meg a 6*6-os játékfelületet. A játékosok elkezdik egymás után a táblára helyezni fekete illetve fehér golyóikat. És itt jön a csavar: minden egyes golyófeltétel után a soron levő játékosnak el kell forgatni valamelyik 3*3-as mezőt 90 fokkal balra vagy jobbra. Az nyer, akinek függőlegesen, vízszintesen vagy átlósan először jön össze az öt bogyó.

Fontos, hogy ugyanazt a mezőt nem forgathatjuk vissza, ami az ellenfelünk utolsó lépése volt. Egyébként, ha jól tudom, van már újabb kiadás is, ami összesen kilenc 3*3-as mezőből áll és négy játékos játszhatja.

A Pentago nagyon jó logikai játék, nagyon oda kell figyelni, ha nyerni akarunk. A mezők tekergetése teszi kiemelkedővé ezt a játékot, hiszen pillanatok alatt megváltozik az egész játéktér. És hát bizony még a legjobbaknak is beletelik egy kis időbe, mire rááll az agya a mechanizmusra. Szerencsére pont így jártam én is, és a legyőzhetetlen apukámat egymás után háromszor is lemostam a pályáról. Szóval bátran próbáljátok ki, ha egy kis gondolkodós szórakozásra vágytok!

A Lórum egy nagyon kedves kártyajáték számomra, mindig a régi, gyerekkori kirándulások hangulatát idézi fel. Még apu tanította meg a szabályokat, amikor kicsik voltunk, és bár nem gyakran játszunk mostanában ilyet, azért egyszer-egyszer mégis jó újra elővenni. 

A Lórumot egy pakli magyar kártyával kell játszani, három vagy négy fővel. Kiosztjuk az összes lapot. Négy játékos esetén mindenki 8-at kap, három játékosnál az osztó kezében 10 lap lesz, a többieknél 11-11. A lapok rangsora a következő:

7, 8, 9, 10, alsó, felső, király, ász

Tehát a kezdő játékos kiválaszt egy kártyát, ez lesz a kezdőlap. A lényeg, hogy sorrendbe fel kell tölteni mind a négy színből a sort. Vagyis a következő játékos vagy a kezdőlappal azonos értékű kártyát tesz az asztalra, vagy pedig tovább folytatja a megkezdett sort és a következő lapot helyezi a kezdő kártyára. Abban az esetben, ha valaki nem tud tenni, passzolnia kell, de soha nem szabad visszatartani a lapunkat, mert ez csalásnak számít. 

Például, ha valaki zöld felsővel kezd (ahol a zárólap az alsó lesz), akkor a következő vagy ráteszi a zöld királyt, vagy pedig egy új sort nyit, azaz letesz egy másik felsőt az asztalra. Ha egyik sincs a kezében, passzol és a következőn a sor. 

A nyertes az, akinek a leghamarabb fogy el a kártya a kezéből, ilyenkor annyi pontot kap, ahány lap maradt az ellenfelek kezében. Mondjuk, mi nem így szoktuk számolni a végeredményt, hanem csak a győzelmeket számítjuk. Mi azt az elvet követjük, hogy minden győzelem egy pont, de többet ér az, amit más kezdéséből nyerünk meg.

Kezdés után, ha valakinek a kezében van mind a négy zárólap, azaz a kezdőkártyánál egyel kisebb értékű lap, akkor meg lehet vétózni a kört és új osztást kérni. Ez egyfajta esélykiegyenlítés, mert ha logikusan belegondolunk akkor, akinek a kezében van mind a négy zárólap, annak semmi esélye sincs megnyerni a kört.

Egyébként nagyon meg kell gondolni, hogy mivel kezdjünk, sokat számít, ha van egy olyan lapunk, amit visszatartva meg tudjuk szívatni az ellenfeleket. Így mindenképp jól jön, ha valamelyik színből, vagy akár többől is, kezünkben van a sor egy kisebb részlete, így ki tudjuk kényszeríteni, hogy a többiek előrukkoljanak azzal a lappal, ami a mi játékunkat segíti anélkül, hogy a mi visszatartó kártyánk az asztalra kerülne.

Összességében a Lórum egy egyszerű, de annál szórakoztatóbb kártyajáték, ami kiválóan illik kirándulások hangulatához. A jó osztás mellett azért a taktikának is nagy szerepe van, így elég izgalmas játszmák alakulhatnak ki.

A Théba alapötletét tekintve kuriózum, ahol régészek bőrébe bújva kell feltárni az antik világ kincseit. A régészet eléggé kedves téma számomra, hiszen 6 éven keresztül minden nyáron egy hetet vettem részt a regéci vár feltárásában, ahol évről évre többet tudtunk meg a vár felépítéséről, az akkori szokásokról és kis Rákócziról, aki itt töltötte gyerekkora egy részét. Egyébként a társast még karácsonyra vettük jancsoo-éknak, és bár sokat vívódtunk, hogy a kosarunkba kerüljön vagy ne, de végül a régészet iránti elfogultságom meggyőzött. És nem is volt rossz döntés!

Tehát a játék során régészeket alakítunk, és négy játékos esetén két évünk, három játékos esetén pedig három évünk van arra, hogy minél nagyobb hírnevet szerezzünk ebben a szakmában. Ez idő alatt a játékosok végigutazzák az archeológiai szempontból fontos nagyvárosokat Európában, hogy minél több tudásra és ismeretre tegyenek szert, hogy így később minél nagyobb hatékonysággal tudják az ásatást elvégezni Mezopotámiában, Krétán, Görögországban, Egyiptomban és Palesztinában. Tehát minden cselekedet időbe telik, amit hetekben mérünk, és így jól meg kell fontolni, hogy mire mennyi időt szán az ember, hiszen ha az elején túl sok időt tölt el a tudás magába szívásával lehet, hogy egy játékostársa beelőzi, és ő csap le az értékes leletekre. 

Az ásatás során egy zsákból kell kihúzni a leleteket, ám hogy ne legyen olyan egyszerű rábukkanni az értékekre, rengeteg föld koronggal vannak összekeverve a különböző értékű leletek. Ha megérkezünk az ásatás helyére, mérlegeljük, hogy hány hetet szeretnénk feltárással tölteni, és ennek függvényében húzunk előre meghatározott számú korongot. A húzás után a "földet" visszatesszük a zsákba, így csökkentve a következő régészek esélyét, hogy pontot szerezzenek. Szerintem ez a megoldás teljesen jól szimbolizálja a valóságot, hiszen ott is a földből kell előtúrni az igazi kincseket. És hát tényleg örül az ember, ha megtalál egy igazi ritkaságot. 

Mindezek mellett a megszerzett leletekből kisebb és nagyobb kiállításokat is szervezhetünk különböző városokban, amik persze plusz pontot jelentenek a végén. Igazából ezzel kapcsolatban tudom megemlíteni a társas egyetlen negatívumát, ami nagyban befolyásolja a végeredményt. Ugyanis kiállításokat a különböző helyeken megszerzett kincsekből lehet megtartani, ahol a húzó pakliból előre meghatározott variációk kerülnek elő. A baj csak az, hogy a nagyobb kiállítások a kicsik alapján készülnek, tehát plusz egy városból származó leletek kiegészítésével. Tehát nem minden esetben lehet jól kijönni, úgy hogy pontot is kapjunk. Véleményem szerint a készítő adhatott volna nagyobb esélyt a pontszerzésre úgy, hogy ha a nagy kiállítások más variációkból állnak össze, mint a kicsik. 

A régészek az eltelt heteket a tábla szélén jelzett 52 mezőn számolják. És itt láthatjuk azt is, hogy hogyan változik folyamatosan a játékosok sorrendje. Ugyanis nem a hagyományos egymás után körbe-körbe megoldással találkozunk, hanem inkább a Funkenschlag-hoz hasonló módon, mindig az a játékos következik, aki a leghátrébb van az idősoron. Döntetlen esetén pedig az, aki legutóbb érkezett oda. Így jól lehet taktikázni az idővel, aki nagyon előrefut, annak bizony várnia kell arra, hogy a többiek kiegyenlítsék a különbséget.

A Théba egy igazán pörgős, nagyon jó pofa játék, ahol mondjuk a stratégia mellett a szerencsének is jutott szerep, de összességében tényleg nagyon jó szórakozást nyújt. Csak ajánlani tudom!

A Bas egy rendkívül egyszerű, ámde igen pörgős és szórakoztató party játék. Alapjaiban nagyon hasonlít a Svindlire, hiszen itt is néha füllenteni kell, csak nem kártyával, hanem kettő darab dobókockával kell játszani. 

A játékosok körbe ülnek, az első dob a két kockával úgy, hogy a dobott értéket csak ő lássa. Ezek után közölni kell a dobás eredményét a következő szabályok figyelembe vételével:

• A dobott értéket kétjegyű számként olvassuk fel, ahol a nagyobb szám van a tízesek helyén, a kisebb pedig az egyesekén. Vagyis ha egy négyest é egy ötöst dobtunk, akkor az 54 és nem 45 lesz.
• Ha egyformát dobunk, akkor basunk van (azaz 22 = 2-es bas vagy 66 = 6-os bas), ami viszont többet ér az előző pontban említett dobásoknál.
• Ha 21-et dobtunk jól jártunk, mert ez a legnagyobb kidobható érték, így nyilván ezt nem is lehet hazudni, hanem rögtön meg kell mutatni játékostársainknak. 
• Tehát a kidobható értékek a következő sorrendben überlik egymást: 31, 32, 41, 42, 43, 51, 52, 53, 54, 61, 2, 63, 64, 65, 1-es bas, 2-es bas, 3-as bas, 4-es bas, 5-ös bas, 6-os bas és végül a 21.

Valaki elkezdi a kört és dob, bejelenti, hogy mi az eredmény, az utána következő játékos eldönti, hogy vajon igazat mond-e vagy sem. Ha elhiszi, akkor a mondott értéknél mindenképpen nagyobbat kell mondania a saját dobásánál, még akkor is, ha így hazugságra kényszerül. Egyébként így nem is kell megmutatni, hogy mi volt a valós eredmény, csak továbbadjuk a kockákat. Aztán a következő játékosnak szintén el kell döntenie, hogy hiszi vagy sem, és így megy ez addig, amíg valakinek ki nem derül a hazugsága, vagy amíg valaki rosszul nem tippel. 

Ám ha nem hiszi el a soron következő, amit mondtunk, mindenki előtt fel kell tárnia dobókockáinkat. Ha igazat mondtunk, akkor a soron következő játékostársunk veszített egy életet, viszont ha mi lódítottunk, akkor a mi életünkből megy le egy. A következő játékos ilyenkor nulláról indul, tehát azt mond elsőnek, amit akar, nem kell semmit sem überelnie. 

Ha light-osan szeretnénk játszani, akkor minden játékos kap 10 gyufaszálat vagy kártyalapot, ami az életet jelképezi. Ha valakinek elfogy, vesztett. De ha egy kicsit durvább és pörgősebb módon szeretnénk szórakozni, akkor ajánlott némi alkoholos italt is bekészíteni, így amikor valaki egy életet veszít, innia kell.

Szóval mindenki készítse elő a pókerarcot és a jó megfigyelőképességet a siker érdekében!

Összefoglalva tényleg egy nagyon egyszerű és könnyen megtanulható, szórakoztató játékról van szó, amit nyaraláshoz, táborokhoz vagy akár még kirándulásokhoz is ajánlani tudok, hiszen nem túlságosan helyigényes elpakolni pár dobókockát.

A világhírű társasjátékot már 1982-ben dobták piacra, tehát nem egy mai darab, mégis megér egy pár szót ejteni róla.

A Sequence egy táblás és kártya játék is egyben, amelynek alapja két pakli francia kártya. A táblán szintén a francia kártya lapja találhatók duplikálva 10*10-es elrendezésben.

A társas játszható akár kettesben is, de párokban még izgalmasabb. A játék kezdetekor a résztvevők számához meghatározott számú lapot kiosztjuk, és ezen felül mindenki magához veszi a kiválasztott színű korongokat. A lényeg: a kezünkben levő kártyák és korongok segítségével 5 egységnyi vízszintes, függőleges vagy átlós sort létrehozni. Értelemszerűen mindig arra a helyre kell a korongot letenni, amelyik lapot eldobtuk. És amire mindig nagyon figyeljünk: soha ne feledkezzünk el a húzásról, mert ha az utánunk következő játékos már húzott, mi már ezt nem tehetjük meg utólag, így kevesebb lapból kell végigjátszanunk a kört.

Na jó, ez azért nem ennyire egyszerű! Hogy egy kicsit feldobják a készítők a játékot, némi extrát vittek bele azzal, hogy megvariálták a jumbókat. Azaz, így kétféle jumbót különböztethetünk meg: az egyszeműt, amivel az ellenfél korongját lehet leszedni a pályáról, illetve a kétszeműt, amivel pedig bárhova felhelyezhetünk egy saját korongot. Ilyenkor kétféle stratégiát alkalmazhatunk: vagy az ellenfelet "támadjuk" és szétbontjuk a sorait, vagy a saját fertályunkat erősítjük. A játéknak akkor van vége, ha valamelyik csapatnak összejön az öt korong egy vonalban.

Szóval, ha valaki szeretne egy pörgős, egyszerű, mégis jópofa játékot játszani, a Sequence mindenképpen megér egy próbát, még akkor is, ha előkerül mellé egy-két üveg sör.

Ahogy azt a cím is sejteti Reiner Knizia Genial nevű társasjátékáról lesz szó.

Valóban egy zseniális logikai játék, amelyben szinte soha nem találkozunk ugyanazzal a felállással, hiszen végtelen variációba tehetjük a korongokat a táblára.

A társas egy játéktáblából, négy-négy pontjelzőből és korongtartóból, valamint egy zacskó játékkőből áll. Ezek a kövek tulajdonképpen két szabályos hatszögből vannak összeforrasztva, és színes oldalukon hat féle színnel illetve alakzattal vannak jelölve. A játék kezdetekor mindenkinek hat darab kő van a tartójában, ebből kell gazdálkodnia.

Minden játékos az első követ csak a táblán jelölt színes hely mellé teheti, a következő körökben már mindenki oda tehet, ahova az adott helyzetben a legjobbnak látja.

Első ránézésre hasonlít egy kicsit a dominó szabályaihoz, hiszen mindenki arra törekszik, hogy egymáshoz színben illő köveket tegyen a táblára. Ennek viszont a dominóval ellentétben az az oka, hogy így jutnak pontokhoz a játékosok, méghozzá úgy, hogy meg kell nézni a hatszög minden oldalához tartozó sort, és a letett színnel egyezőket kell összeadni. Így a végső pontszámot a jelölőn az adott szín sorában kell lelépni.

A megszokottól eltérően itt nem az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti, vagy valamelyik bábuja beér a célba. A játék során érdemes arra törekedni, hogy minden színből hajtsuk a jelölőn a bábunkat, ugyanis az veszít, akinek a leghátul áll valamelyik bábuja. Így megéri néha még a kisebb lehetőségekre is lecsapni, hiszen a játék végén egy pont is sorsdöntő lehet. Viszont azt is érdemes meggondolni, hogy ha egy bábunkkal beérünk a célba, akkor újra mi tehetünk egy korongot a játéktérre. Így növelve esélyeinket a stratégiailag fontos pontok kihasználására.

A játék akkor ér véget, ha elfogynak a szabad helyek a táblán vagy, ha valakinek az összes színű bábuja beér a célba. A Genialt 2-4 játékos játszhatja külön-külön, de párban is élvezetes, hogy hogyan tudják a felek összehangolni és jól összekombinálni a korongjaikat.

Összességében egy nagyon élvezetes és izgalmas, mégis egyszerű és pörgős játékról van szó, amit akár gyerekekkel is lehet játszani. Nekem az egyik személyes kedvencem, hiszen az utóbbi évek egyik legkönnyebb és legszórakoztatóbb táblás játéka, amit mindig szívesen veszünk elő egy vasárnapi ebéd után.