Kolumbiában járunk, valamikor a 17. század végén. Cartagena híres, bevehetetlen, és „elhagyhatatlan” tengeri erődítmény-börtönének mélyén, maroknyi kalóz, a szökést latolgatja. Vállalkozásuk vakmerő, a túlélésnek nem sok az esélye; ők mégis nekivágnak. A börtön titkos, föld alatti járatain keresztül kúsznak a szabadba, ahol az éj leple alatt, egy rozoga ladikkal lépnek sikeresen olajra.
A legenda úgy tartja, hogy nem sokkal, az 1672-es, sikeres szökés után, egy könnyed, ámbár gondolkodtató játék jelent meg a Karib-tenger térségében, mely emléket állít a kalandos eseménynek. A játékszabályok, szerencsére fennmaradtak 3 évszázadon keresztül, így még ma is élvezhetjük újabb és újabb kiadásokban.
A játékosok, egymással versenyezve vezetik végig saját, 6-fős kalóz-csapatukat a föld alatti katakombákon, hogy saját bőrüket mentsék. Ilyen kiélezett helyzetben aligha létezik bajtársiasság. A kalózok egymáson taposva igyekeznek a kijárathoz, hogy a szabadságot jelentő csónakot elérjék. Ahogy az egyik játékos teljes kalózcsapata (mind a 6 bábuval) kiér a ladikhoz, a játék véget ér. A megmenekült gazemberek eloldják a köteleket…a többieket pedig sorsukra hagyják…
A Cartagena egy könnyű, bemelegítő, taktikai játék 2-5 fő részére, 8 éves kortól. Az egyszerű játékszabályokat gyerekek és non-gamerek is könnyen megértik. Egy parti általában 30 percet vesz igénybe.
A játék legfőbb alkotóelemei:
6 db térkép-modul:
Ezek véletlenszerű összeillesztéséből kell minden parti elején összeállítani az aktuális, föld alatti folyosót.
102 db kalózkártya:
6 fajta kártya (tőr, kulcs, koponya, üveg, pisztoly és kalóz-kalap) – mindegyikből 17 db. A kártyákat a játék elején megkeverjük, és mindenkinek 6-ot osztunk.
30 db kalóz-bábu:
6-6 db, 5 színben. A játék elején mindenki választ magának egy „csapatot”. A kalózcsapatokat a katakomba egyik végéhez tesszük.
Csónak-lapka:
A kis ladik, a katakomba túlsó végén várja a vakmerő kalózokat.
A játék menete - Jamaicai változat
A kalóz-kártyákból mindenki 6 lapot kap, melyet felvesz, és játékostársai elől rejtve tart. A megmaradt kártyákból egy lefordított húzó-paklit képzünk.
A legfontosabb szabály: Mindig az a játékos kezd, aki a „legkalózabb” kinézettel rendelkezik. (Ez nálunk, általában a játék során elfogyasztott sörökkel változik)
A játék körökre tagolódik; a játékosok az óra járásának megfelelően követik egymást. Az éppen soron következő játékos 3 lépést hajthat végre a következő 2 fajta akcióból:
1. Kalózkártya kijátszása: A játékos eldob a kezéből egy lapot, melyet felfordítva a dobó-paklira helyez. Ezt követően, egyik bábujával léphet a legközelebbi, olyan jelig, mely dobott lapján látható. Ha a legközelebbi ilyen szimbólumon már áll egy tengerész (akár a saját csapatából is), akkor azt a játékos egyszerűen átugorja és tovább halad a folyosón, keresve a következő hasonló jelet. Ha az egész katakombában nem maradt már az eldobott kártyának megfelelő „szabad” mező (azaz mindegyik, hasonló jelen már áll valaki), akkor a kiválasztott bábu egészen a járat végéig halad, ahol beugrik a várakozó csónakba.
Fontos még: A játékos dönti el, hogy melyik bábuját mozgatja. Ez lehet egy olyan kalóz, aki már a járatban botorkál, de egy olyan is, aki még a börtönben csücsül: Ez esetben „kívülről lép be a pályára”, azaz útnak indítja egyik bábuját.
2. Kalózkártyák felhúzása: Ahhoz, hogy bábuinkat előre tudjuk hajtani, kézben tartott kártyákra van szükségünk. Kártyáink gyarapításához pedig, bizony, néha visszafelé is kell haladnunk. A soron következő játékos kiválasztja egyik bábuját, és visszalép vele a következő olyan mezőre, melyen 1 vagy 2 tengerész tartózkodik (csapat-színtől függetlenül). A visszalépésért az ott tartózkodó kalózok számától függően 1 vagy 2 lapot húzhat a húzó-pakliból. Ha egy mezőn 3 tengerész verődik össze, akkor arra a mezőre nem lehet negyedikként betársulni. Ilyen esetben át kell ugrani azt a mezőt és a következő olyan mezőre visszahátrálni, ahol 1 vagy 2 kalóz várakozik.
A soron következő játékos dönti el, hogy mire fordítja 3 lépését. (Akár mind a 3 lehetőségét kártyakijátszásra, vagy kártyahúzásra fordíthatja)
A játék azonnal véget ér, ha valamelyik játékos (a leendő győztes) mind a 6 tengerészét biztonságban tudhatja.
A Tortugai változat
A játék másik változata nem sokban különbözik az előbb leírtaktól. Valamivel nagyobb szerephez jut itt a taktika és az előrelátás. Annyi a különbség, hogy a húzó-pakli és a játékosok kalózkártyái nyilvánosak. A húzó-pakliból 12 lapot mindig felfordítunk. Ezek közül, egy irányból haladva húzzuk fel mindig a lapokat (ha kártyáinkat gyarapítjuk egy lépés során). A játékosok pedig maguk elé terítik saját kalózkártyáikat.
Személy szerint ezt a változatot kedvelem, mert jobban elgondolkodtatja az embert.
Ennyi?
Ennyi.
Egyszerűnek hangzik, és valóban az is. Ugyanakkor rendelkezik elég stratégiai mélységgel ahhoz, hogy minden egyes parti szórakoztató, és izgi legyen. Egy ügyes kis játék, amit szívesen vesz elő az ember időnként. Társasjáték-estek kiváló előkészítője, bemelegítője, nem véletlenül jelölték az „Év játéka”-díjra 2001-ben. (Amit végül a Carcassonne csípett el az orra elől – majd arról is olvashattok rövidesen).
Ha értékelnem kellene, megnyugtató 7 pontot kapna a 10-ből.
A képek most is a www.boardgamegeek.com - ról jöttek.
