Íme egy egyszerű, de meglehetősen élvezetes kis játék, melynek alapszabályai kísértetiesen hasonlítanak a jó öreg Rikiki szabályaira. Némi apró módosítás azonban könnyebbé teszi a nagy klasszikusnál, így sikerélményhez juthatnak azok is, akik a rikiben egy kissé rutintalanok még. A játékot 3-6 „wizard” játszhatja; 10 éves kortól ajánlott.
A játék enyhe fantasy-háttérbe van ágyazva, ami önmagába véve jó ötlet, bár a képek lehetnének egy picit epikusabbak. A 60 lapból álló pakli négy színre (fajra) oszlik (emberek, törpök, óriások és tündék). Mindegyik sorozat 15 lapból áll: 1-13-as értéklapok + 1 Udvari bolond + 1 Varázsló.
A játék menete ugyanaz, mint a rikié: Mindegyik körben eggyel több lapot osztunk a játékosoknak, akik a lejátszás előtt egyszerre „megjósolják”, hogy hány ütést fognak vinni.
Szabálykülönbségek a rikihez képest
- Ha nincs kártyánk a hívott színből, nem vagyunk kötelesek adut rakni. (Ezt igazán jó ötletnek tartom. Jobban érvényesül a taktika).
- A Varázsló mindig visz – még a legmagasabb (13-as) adut is üti. Bármikor kijátszhatjuk, még akkor is, ha amúgy lenne lapunk a hívott színből. Ha több Varázsló kerülne az ütésbe, az elsőként lerakott nyeri a kört.
- Az Udvari bolond sohasem visz. Ezt a lapot is bármikor kijátszhatjuk, még akkor is, ha lenne lapunk a hívott színből. Ha mindegyik játékos Udvari bolondot dobna az ütésbe (ez ugyebár max 4 fő esetén fordulhat elő), akkor az elsőként lerakott viszi az ütést).
- A pontozásban is van némi különbség: 20 pont jár a pontos teljesítésért + 10 pont ütésenként. Bukás esetén -10 pont jár minden egyes elbukott ütésért.
Azt kell mondjam, hogy nagyon szupi kis játék. Egy hajszálnyival jobban tetszik nekem mint a klasszikus, franciakártyás változat. Könnyebb megjósolni a nem vitt ütéseket, az elvinni szántakat viszont kockázatosabb megszerezni. Még egy adu 13-as lappal is feszültség van a levegőben. Van-e valakinek Varázslója? Ha van, el akarja-e lopni tőlem az ütést? Óriási érzés ugyanakkor, egy nem óhajtott ütést egy Bolonddal megúszni.
A játékhoz előre nyomtatott pontozótömb is tartozik, így nem kell a parti elején táblázatokat rajzolgatni.
Picit jobban örülnék, ha a karakterek szebben lennének megrajzolva, de egy erős 7-es értékelést így sem sajnálok a Wizardtól (ami egy „egyszerű” kártyajátékhoz mérten nagyon is előkelő). Ezer néhányszáz forintot feltétlenül megér. Olyan játék, amit kedve szerint rongyosra játszana az ember.
