A Sticheln egy szokatlan, teljesen újszerű kártyajáték. Első ránézésre úgy látszik, hogy tökre összevissza szabályai vannak, vagyis tisztára kuszának tűnik az első pár menet. Ez nálunk most a favorit, mivel nem megszokott struktúrája mindenkit arra ösztönöz, hogy még egy kört játszunk, hátha akkor már jobban megy a játék.

 A dobozban hat féle színű kártyát (piros, sárga, kék, zöld, lila és barna) találhatunk mindegyik 0-tól 18-ig számozva. Ezt a játékot 3-8 ember játszhatja, minden esetben meg van határozva, hogy melyik színek és hányas számig vannak játékban. Ebből következően az összes lapot csak nyolc játékos esetén használjuk. A kör elején kiosztjuk az összes lapot, mindenkinek egyformán. Ezek után mindenki kiválaszt magának egy kártyát, amit büntetőlapnak nevezünk, és egyszerre fedik fel játékostársaik előtt. Ez a kártya végig előttünk marad az egész kör folyamán. A játék célja, hogy minél több ütést szerezzünk úgy, hogy a saját büntetőszínünkből minél kevesebbet, illetve inkább egyet se vigyünk.

A sticheln-ben az a fő újdonság, hogy tulajdonképpen bármilyen hívásra bármilyen lapot tehetünk. Ez azt jelenti, hogy nem kell színre színt tenni, nem kell felülütni, nincs egy meghatározott aduszín. Illetve itt is van adu, csakhogy nem egy bizonyos, ami mindenkire vonatkozik, hanem ennél a játéknál minden szín adunak minősül, ami nem a kihívott szín volt. Tehát ha például kihívnak egy kék kilencest, és ha nekem nincs kékem, vagy nem akarom beletenni, akkor ha már egy sárga kettest ráteszek, enyém az ütés. Egyébként ütéshez jutni úgy lehet, hogy ha mindenki színre színt tesz,akkor a nagyobb viszi, ha más szín is belekerül, akkor az visz, aki a legnagyobbat tette bele. Itt van még egy fontos szabály, azaz, ha valaki beletesz a kék kilencesre egy zöld ötöst, és egy másik játékos is valamilyen színű ötöst rak, akkor azé az ütés, aki először tette bele.

A játék során arra kell törekedni, hogy minél több pontot gyűjtsünk össze. A pontszámításnál minden lap, amit vittünk plusz egy pontot ér, viszont minden lap, amit a büntetőszínünkből vittünk el annyi mínusz pontnak számít, amennyi a kártyákon levő számok értéke. Ebbe beleszámít a játék elején kiválasztott büntetőlap is, tehát érdemes minél kisebb lapot kiválasztanunk. Egyébként egy menet öt körből áll, tehát mindenki számára van lehetőség, hogy javítson a helyezésén.

Azért ebben a játékban is van szerepe a szerncsének, de valamilyen stratégiát is ki kell találnunk, hogy sikeresek legyünk. Azt feltétlenül meg kell említeni, hogy ez a társas nem biztos, hogy élvezetes jólelkűeknek és idegbetegeknek, mert nagy szerepe van a szívatásnak is. A játék során elkerülhetetlen, hogy megszívassunk valakit azzal, hogy valakinek az ütésébe teszünk a büntetőszínéből. Szóval ez egy igazi vérremenő, szemet-szemért, fogat-fogért játék, de azért próbáljuk megtartani higgadságunkat a játék végéig.

Mivel a Sticheln-t akár nyolc fő is játszhatja, ezért kitűnő partyjáték lehet. Szóval mindenkit ösztönzök, akik már unják a hagyományos kártyajátékokat, hogy mindenképp próbálják ki, biztosan nem fognak csalódni. Ez a játék tuti felüdülést jelent újszerűsége és szokatlan szabályai miatt. Azt hiszem, hogy a Sticheln-t nem lehet abbahagyni egy kör után, egyrészt azért mert mindenkinek kell egy kis idő, amíg hozzászokik a szabályokhoz, másrészt pedig mert egy szórakoztató, egyszerű társas.