Start/Minden program/Játékok/Fekete macska. Legkönnyebben ezen az útvonalon juthatunk el a címben szereplő kitűnő kártyajátékhoz, feltéve persze, hogy rendelkezünk számítógéppel és Windows operációs rendszerrel. Feltehetően a felhasználók jelentős hányada rákattintott már a programra, de a vállalkozó szelleműeknek mindenképpen érdemes kipróbálni a háromdimenziós valóságban is a játékot. Ehhez pedig semmi más nem kell, mint négy játékos, egy teljes pakli francia kártya, illetve papír és ceruza. A szabályok a következők: mindenki kap 13 lapot, az kezd, akinél a treff 2-es van. Ezt követően mindenki színre színt tesz, a legmagasabb kidobott lap visz, felülütni nem kötelező. Ha nincs színed, akkor bármilyen lapot eldobhatsz. Mindegyik kőr 1 pontot ér, a pikk dáma pedig 13-at. A cél, hogy minél kevesebb pontot vigyünk.
Még mielőtt elkezdődne az adott kör, a véletlenszerű leosztás hátrányainak elkerülése végett osztás után minden játékos kiválaszt három olyan lapot, amit valamilyen okból nem akar megtartani, és továbbadja azt. Az első körben balra, a másodikban jobbra, a harmadikban keresztbe. A negyedik körben nincs csere, így akkor tényleg csak a leosztás számít. A csere kitűnő lehetőséget teremt, hogy kialakítsuk taktikánkat, színhiányokat teremtsünk, amikkel a játék folyamán előnyös helyzetbe kerülhetünk. A színhiány különösen fontos, hiszen általában így lehet könnyen megszabadulni a pikk dámától, illetve a magas kőröktől. A játékot az kezdi, akinél a treff 2-es van, ha valakinek nincs treffje, akkor ebben a körben kizárólag olyan lapot dobhat el, ami nem ér pontot. Pontot érő lapot csak akkor hívhatunk ki, ha már korábban valaki dobott el kőrt. Aki az összes kőrt és a pikk dámát is összegyűjti, 0 pontot ír, a többiek pedig 26-ot (ezt nevezik tarolásnak). A játék addig tart, amíg valaki el nem éri a 100 pontot.
Pikk dámának is szokták nevezni a Fekete macskát, azonban az alternatív elnevezések közül a Kibaszós adja vissza maradéktalanul a játék lényegét. Mert hát tulajdonképpen a szívatásról szól ez a játék, hogy kinek adjuk oda a pikk dámát. És bizony ezért sokkal jobb is élő emberekkel játszani a Fekete macskát, nem pedig a számítógép generálta Botondokkal meg Dorkákkal. A gépi ellenfél az első adandó alkalommal kidobja a dámát, míg a valóságban az igazán taktikusak addig tartogatják, míg az eredményjelzőn vezető társuknak nem tudják szaporítani 13-mal pontjai számát. Vagy akár egy kiszemelt barátra is rá lehet szállni, akit minden körben megajándékozhatunk kedvenc nőjével. Ilyenkor persze elkerülhetetlen az idegroham, mások részéről a kárörvendés, és bizony egy Fekete macska parit követően nagyon nehéz higgadtan felállni az asztaltól. Az idegesség közben jelentős agysejtállomány pusztul el, azonban mindez egy percig sem gátolhatja meg a szenvedélyes rajongót, hogy egy perc habozás nélkül kezdjen bele legközelebb is a játékba.
A Fekete macska egy taktikus, odafigyelést igénylő, izgalmas kártyajáték, amit egyszerűen nem lehet megunni. A szerencse befolyása minimális, ahogy az ultiban, itt is vannak örök nyertesek és örök vesztesek. Nekem mindezért az egyik kedvenc kártyajátékom.
