Ne ijedjetek meg/örüljetek előre, a következő játékot ugyan francia kártyával kell játszani, de semmi köze nincs a pókerhez. Ahogy a taktikához se sok, hiszen elsősorban a szerencsén múlik, hogy nyerünk-e vagy sem. A kezdéshez - túl a két pakli, jokerekkel kiegészített francia kártyán - nem árt emberes söradagot is bekészíteni, hiszen aki nem tartozik Fortuna kegyeltjei közé, a játékpartnerek fizikai bántalmazása helyett inkább az enyhet adó alkohollal csillapítsa kedélyét. Na de miről is van szó? A 110 alaposan megkevert kártyák közül mindenki kap négyet, amit anélkül, hogy megnézne hátoldalával felfelé felsorakoztat maga előtt. Miután az asztal körül ülők elkészültek, háromra mindenki megnézi a két szélső lapját úgy, hogy csak maga lássa, majd visszafordítja ismét hátoldalával felfelé. A gyors memorizálást követően kezdetét veszi a játék, melynek célja, hogy a lerakott négy lap összértéke minél kevesebb legyen.
A lapok értékét tekintve haladjunk növekvő sorrendben: a joker és a király értéke 0, az ászé 1, a számozott lapoké értelemszerűen annyi, amennyi rá van írva, a bubi 11-et, a dáma pedig 12-t ér. A négy lapunk összértéke tehát a 0-48 tartományba fog esni, a cél pedig az, hogy minél inkább a zérus felé közelítsünk. Miután mindenki megleste két szélső lapját, az aktuális osztó a soron következőnek felcsap egy lapot a pakli tetejéről. Az első játékos eldönti, hogy kicseréli-e a mindenki által látható lapot valamelyik sajátjára. Ha teszem azt ászt vagy királyt kap, akkor a csere nyilvánvaló, azonban egy hatos vagy hetes esetében ez már nem annyira, pláne nem a körök előrehaladtával. Szóval első játékos döntött, mondjuk a szélső kilencesét egy négyesre cserélte. A rákövetkező társ ekkor eldöntheti, hogy az asztal közepébe kicsapott kilencest elviszi, vagy inkább új lapot kér az osztótól. Mivel a kilences igen nagy, ezért inkább az osztó segítségéhez folyamodik, aki mondjuk egy dámát dob ki neki, amit magas értéke miatt nem fogad el, így ő ebben a körben csere nélkül marad. Jön a harmadik játékos, aki eldönti, hogy kéri a dámát (nem fogja), vagy új lap mellett dönt.
A játék menete röviden ennyi, tehát az asztal közepére felcsapott legfelső lapot cserélhetjük ki az egyik sajátunkra. A középen lévő, általunk sem ismert két kártya esetében a csere igazi kakukktojás, hiszen szerencsésen (pl. bubit ászra) vagy pechesen is (pl. királyt négyesre) elsülhet a dolog. Fontos, hogy aki úgy érzi, hogy a négy lapjának az összege a legkevesebb, mielőtt rákerülne a sor koppant egyet. Ekkor az utána következő játékosoknak még egy kör áll a rendelkezésükre, hogy cseréljenek. Ha ennek a körnek is vége, akkor mindenki felfordítja lapjait, és megszámolja, hogy összesen hány pontja van. Akinek a legkevesebb, az nullát ír, a többiek pedig annyit, amennyi a nyertes és a saját összeg különbsége (azaz pl. a lapjaim értéke 8, a győztesé 3, így én 8-3=5 pontot írok). Ha nem a koppintó játékosnak van a legkevesebb pontja, akkor ő a győztes pontjaitól függetlenül saját pontjainak a dupláját írja.
A játékot érdemes egy előre megszabott ponthatárig, mondjuk 100 pontig játszani, így a játéknak akkor van vége, ha valaki pár körrel később eléri ezt az értéket. Tíz fő kényelmesen el tud játszani, de akár többen is ki lehet próbálni, bár így könnyen anarchiává változhat a szórakozás. Remélem mindenki számára érthetően írtam le a játékmenetet, ha valakinek kérdése van, a kommentekben nyugodtan tegye fel azokat. A játék elnevezéséről azonban ne kérdezzetek, én már így tanultam, és az eredetéről semmit sem tudok.
