Retrojáték sorozatunkat egy kereken 60 éves játékkal kezdem meg, ami a 90-es évek elejei társasjáték-inváziónak köszönhetően kis hazánkban is elég sokan megismerhettek. Ahogy azt a címből ki lehet találni, a bűnügyi játékok koronázatlan királyáról, a Cluedo-ról van szó. Ha jól emlékszem, olyan 93-94 környékén volt szerencsém először kipróbálni a társast, ami már az első pillanattól kezdve lenyűgözött. A Ki nevet a végén szocializálódott fejemmel el sem hittem, hogy egy játéknak egyáltalán lehet története, pláne nem egy véres bűnügyi sztori, ami a Cluedo kiindulópontját képzi: a Tudor Villa pincébe vezető lépcsőjének tetején holtan találják Dr. Black-et. A halál oka: gyilkosság, az elkövető pedig kizárólag a vendégek és személyzet közül lehet valaki. A gyanúsítottak névsora a következő: Mustard ezredes, Plum professzor, Green atya, Mrs. Peacock, Miss Scarlett és a takarítónő, Mrs. White. A játék során nyomozók bőrébe bújva kell kiderítenünk, vajon hol, milyen eszközzel és ki gyilkolta meg szegény, jóravaló Dr. Black-et.
A 17 éves magyar kiadás
A Cluedo tipikusan olyan társas, ami az egész családnak készült: összesen hatan játszhatják, a szabályai egyszerűek, a szerencse nem olyan meghatározó a végkimenetelt tekintve. A játék alapvető elemei a következők: egy tábla a Tudor Villáról, ami a játékteret képzi, hat-hat figura a gyanúsítottakról és a fegyverekről, illetve 21 kártya a szobákról, lehetséges elkövetőkről és gyilkos eszközökről. Első lépésként mind a három csoportból kiválasztunk egy-egy kártyát, és elrejtjük a kellékek közt található fekete tasakba. Ezeket a lapokat senki sem láthatja, hiszen a játék célja az, hogy rájöjjünk, ki mivel és hol követte el a gyilkosságot. Ezek után a maradék lapokat szétosztjuk, mindenki választ magának egy karakterbábut és elkezdődik a játék.
A tábla egy része
A játékosok dobókockával dobnak és a mezőkön lépkedve közelítenek egyes szobák ajtaja felé. Ha belépnek egy terembe, gyanúsíthatnak, amihez meg kell jelölniük egy személyt és egy fegyvert. A soron következő játékos a lapjai közül kiválasztja azt a kártyát, ami szerepel a gyanúsított listán, majd megmutatja. Például én azt állítom, hogy Mrs. Peacock gyilkolt a biliárdszobában, méghozzá egy gyertyatartóval, akkor a tőlem balra ülő játékosnak, ha lapjai között szerepel valamelyik gyanúsításom, akkor azt kötelezően meg kell mutatnia, de úgy, hogy csak én láthassam. Ha a szoba-, a fegyver- vagy a személykártyák közül egy sincs nála, akkor az utána következő mutat, és így tovább. Ha senki sem tud mutatni, és az én kezemben sincsen olyan kártya, ami cáfolná a gyanúsításomat, akkor kinyithatom a rejtett borítékot, hogy megbizonyosodjam, bevált-e a tippem. Ha igen, akkor véget ér a játék és én leszek a detektívek királya, ha nem, akkor a játék folytatódik, de immáron nélkülem. A gondolkodásban segít a nyomozói jegyzet, melyen minden fegyver, szoba és személy be van jelölve, így ha valamit biztosan kizártam, elég csak egy x-et biggyeszteni az adott rubrikába.
A gyilkos fegyverek
Az élvezetes játékmenet alapján az idén 60 éves Cluedo méltán népszerű még ma is. A szabályokat pillanatok alatt meg lehet tanulni, és egy olvasni épphogy tudó elsőstől kezdve a felnőttekig mindenki egyaránt jól tud szórakozni. Egy parti viszonylag gyorsan, akár 15-20 perc alatt is véget érhet, szóval érdemes egyszerre több menetet is játszani, így mindenkinek nagyobb az esélye, hogy legalább egyszer győzedelmeskedjen. A Cluedo népszerűségét többek között az is mutatja, hogy mennyire beépült a populáris kultúrába: filmek, sorozatok hivatkoznak a társasra Mustard ezredest vagy éppen Green atyát emlegetve. Sőt még egy 1985-ös film is feldolgozza az eseményeket. A Clue című mozi DVD különlegességét az adja, hogy több alternatív befejezést is meg lehet tekinteni, melyekben más és más a gyilkos. Ezek után nem csoda, hogy számos különleges kiadás is napvilágot látott, úgy mint Simpsons és Harry Potter változat, vagy a Hitchcock verzió, melyben a rendező leghíresebb karakterei alakítják a gyilkosokat. Számtalanszor játszottam már a Cluedo-val, de még mindig nem tudtam igazán megunni. Persze, baráti társaságban már nem ez a sláger, de ha gyerekek jönnek vendégségbe még mindig előszedjük a szekrényből a bűnügyi dobozt.
