A Lórum egy nagyon kedves kártyajáték számomra, mindig a régi, gyerekkori kirándulások hangulatát idézi fel. Még apu tanította meg a szabályokat, amikor kicsik voltunk, és bár nem gyakran játszunk mostanában ilyet, azért egyszer-egyszer mégis jó újra elővenni.
A Lórumot egy pakli magyar kártyával kell játszani, három vagy négy fővel. Kiosztjuk az összes lapot. Négy játékos esetén mindenki 8-at kap, három játékosnál az osztó kezében 10 lap lesz, a többieknél 11-11. A lapok rangsora a következő:
7, 8, 9, 10, alsó, felső, király, ász
Tehát a kezdő játékos kiválaszt egy kártyát, ez lesz a kezdőlap. A lényeg, hogy sorrendbe fel kell tölteni mind a négy színből a sort. Vagyis a következő játékos vagy a kezdőlappal azonos értékű kártyát tesz az asztalra, vagy pedig tovább folytatja a megkezdett sort és a következő lapot helyezi a kezdő kártyára. Abban az esetben, ha valaki nem tud tenni, passzolnia kell, de soha nem szabad visszatartani a lapunkat, mert ez csalásnak számít.
Például, ha valaki zöld felsővel kezd (ahol a zárólap az alsó lesz), akkor a következő vagy ráteszi a zöld királyt, vagy pedig egy új sort nyit, azaz letesz egy másik felsőt az asztalra. Ha egyik sincs a kezében, passzol és a következőn a sor.
A nyertes az, akinek a leghamarabb fogy el a kártya a kezéből, ilyenkor annyi pontot kap, ahány lap maradt az ellenfelek kezében. Mondjuk, mi nem így szoktuk számolni a végeredményt, hanem csak a győzelmeket számítjuk. Mi azt az elvet követjük, hogy minden győzelem egy pont, de többet ér az, amit más kezdéséből nyerünk meg.
Kezdés után, ha valakinek a kezében van mind a négy zárólap, azaz a kezdőkártyánál egyel kisebb értékű lap, akkor meg lehet vétózni a kört és új osztást kérni. Ez egyfajta esélykiegyenlítés, mert ha logikusan belegondolunk akkor, akinek a kezében van mind a négy zárólap, annak semmi esélye sincs megnyerni a kört.
Egyébként nagyon meg kell gondolni, hogy mivel kezdjünk, sokat számít, ha van egy olyan lapunk, amit visszatartva meg tudjuk szívatni az ellenfeleket. Így mindenképp jól jön, ha valamelyik színből, vagy akár többől is, kezünkben van a sor egy kisebb részlete, így ki tudjuk kényszeríteni, hogy a többiek előrukkoljanak azzal a lappal, ami a mi játékunkat segíti anélkül, hogy a mi visszatartó kártyánk az asztalra kerülne.
Összességében a Lórum egy egyszerű, de annál szórakoztatóbb kártyajáték, ami kiválóan illik kirándulások hangulatához. A jó osztás mellett azért a taktikának is nagy szerepe van, így elég izgalmas játszmák alakulhatnak ki.