A Rikiki egy igazi klasszikus játék. Abban különbözik az eddig ismertetett társasoktól, hogy nem kell hozzá semmilyen extra játékot és kelléket megvásárolnunk, mivel csupán egy (vagy ha többen játszunk, akkor kettő) pakli francia kártyára van szükségünk. Ez a kártyajáték igazán szórakoztató, viszonylag egyszerű, egy pár kör lejátszása után mindenki számára világossá válnak a szabályok, és simán indulhat a játék.
A játék célja egyszerű: előre meg kell tippelni, hogy egy-egy körben hány ütést tudunk elvinni. Természetesen ez néha igen nehéz feladat: nagy szerepe van a tudásnak, a szerencsének, és persze játékostársaink játékstílusa is befolyásolhat bennünket abban, hogy az adott körben hányat fogadjunk.
A játék menete
Az osztás körben halad úgy, hogy az első körben egy lapot, minden további körben eggyel több lapot osztunk. Tehát az első körben egy lappal játszunk, a tizedikben pedig tízzel. Ezzel együtt az osztó és a kezdő játékos személye is mindig eggyel tolódik. Az első kör egyébként különlegesnek számít, hiszen itt nem a saját lapunkból kell megtippelnünk, hogy hányat viszünk (0-t vagy 1-t lehet), hanem kártyánkat a homlokunkhoz tesszük, úgy hogy a többiek jól lássák, és játékostársaink lapjából kell megtippelnünk, hogy elvisszük-e az ütést vagy sem. Ezek után minden körben már csak a saját lapjainkból játszhatunk. Az osztás során felcsapunk egy lapot, ez lesz az adu.
Fő szabály a következő: a hívott színre azonos színt kell tenni, ha nincs színünk, akkor muszáj adut tenni, ha az sincs, akkor tetszőleges lapot tehetünk. Ezen kívül fontos még, hogy más kártyajátékokkal ellentétben itt nem kötelező überelni, vagyis nem muszáj megütnünk a már korábban kijátszott lapokat, azaz nincs ütéskényszer. Ezek alapján logikus, hogy azé lesz az ütés, aki a legnagyobbat tette bele az adott színből, ha pedig adu is kerül az ütésbe, akkor az viszi a kört, aki a nagyobb adut tette.
A fogadás a következőképpen zajlik: mindenki, miután eldöntötte, hogy lapjai hány ütést érnek, beteszi a kezét középre, és a közös vezényszó (ri-ki-ki) elmondása után, mindenki egyszerre az ujjain mutatja tippje számát. Fontos, hogy egyszerre mutassuk, mivel előre nem tudhatjuk, hogy a többieknél milyen lapok vannak leosztva, így ebből lehetetlen helyzetek is keletkezhetnek. Előfordul például, hogy három lapra ötöt fogadunk, ilyenkor biztosan lesz két bukás a körben. De ha a társaság túl bátortalan, az is lehetséges, hogy kevesebbet fogadunk, mint ahány ütésen osztozni kell.
A pontozást egy előre meghatározott játékos vezeti. Mindenki, aki teljesíti fogadását, 10 pontot kap, plusz annyiszor 2 pontot, ahány ütést vállalt. Aki elbukta az adott kört, tehát többet vagy kevesebbet vitt, mint amennyit fogadott, annak annyiszor -2 pont jár, ahányat tévedett. A pontokat minden kör végén összesítjük. Ezen felül a pontokat jegyzetelő játékos azt is feljegyzi, hogy ki hányat tippelt a körök elején. Ez azért fontos, hogy később ne legyenek félreértések és ne lehessen csalni.
A játékot addig játszhatjuk, amíg egytől mindenkinek egyforma számú kártyát tudunk osztani (pl 4 ember 13 lap, vagy 5 ember 10 lap). Egy menetet oda-vissza játszunk, ez azt jelenti, hogy 1-x-ig (x az uccsó kör) és x-1-ig vissza is.
A főbb paraméterek ezek voltak, még kiegészítésként annyit jegyeznék meg, hogy a legideálisabb az, ha négy játékos játszik, hiszen ilyenkor a végén az összes lapot ki tudjuk osztani. Ebben az esetben az utolsó (tizenharmadik) körben nincs adu, így csak a színre színt tenni szabály érvényesül. Általában egy paklival maximum öten érdemes játszani, hattól nyolc emberig már kettővel izgalmasabb. Ebben az esetben annyi a különbség, hogy minden lap kétszer szerepel, és az ütés az viszi, aki később teszi be ugyanazt a lapot. Tehát az a kártya erősebb, ami másodszorra játszanak ki. Ha már két paklival játszunk, kicsit nő a szerepe a szerencsének, hiszen itt nincsenek biztos ütések sem. Például nem fogadhatunk tutira az adu ászra, mert van még egy belőle.
Összességében látható, hogy a Rikiki egy igen egyszerű és szórakoztató kártyajáték. Nagy előnye hogy sokan lehet játszani, nem igényel olyan nagy erőfeszítéseket, ezért sörözgetés-borozgatás, beszélgetés közben is kitűnően lehet játszani. Ezen kívül eléggé pörgős, nem kell sokat várakozni, míg újra ránk kerül a sor. Nekem személy szerint ez a kedvenc kártyajátékom, már egész kis korom óta játszom, úgyhogy mindenkit csak bátorítani tudok a kipróbálásra.